+36 30 / 355 75 93 avandorasztalos@gmail.com

Egy speciális tábor a gyerekekért

Egy speciális tábor a gyerekekért

A 43. Magyar Filmszemlén mutatták be Muhi Klára és Sándor filmjét Nem az én erőm címmel, amely Rostás Árpádról, a világszerte elismert roma asztalosmesterről és a nehéz sorsú gyerekek felzárkóztatását célul tűző nyári táborról szól.

A negyvenperces alkotásban a nevelőkön kívül megszólalnak maguk a fiatalok is, túlzások nélkül, tárgyilagosan mutatva be Rostás példamutató kezdeményezését. Rostás Árpádot, a tehetséggel, ambícióval megáldott roma vándorasztalost Gyarmathy Lívia fedezte fel a magyar film számára. A Lépcső című film óta eltelt másfél évtizedben a vándorasztalos hazatért szülőföldjére, hogy megvalósítsa élete nagy művét: a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását és egy katedrális felépítését. A templomot azokkal a gyerekekkel szeretné felépíteni, akik az ő keze alatt tanulják a mesterséget.

„Tudunk olyat alkotni, mint száz évvel ezelőtt. Olyat, hogy idejöjjenek majd a világ minden tájáról” – mondja Rostás Árpád.Tavaly nyáron első lépésként szakképző tábort indított Horányban. Az itt töltött néhány hétről szól a Muhi Klára és Muhi Sándor rendezésében készült film, a Nem az én erőm. „Állami gondozottként én soha nem jártam táborokban. Ide olyan gyerekek jutnak el, akik azelőtt talán saját utcájukból sem léptek ki.” Rostás egész életében megtapasztalta azt a hátrányt, amelyet egy szegénységben nevelkedő gyermek megtapasztalhat. Nyáron, amikor bezárt az iskola, Rostás mesterekhez csatlakozott. Így tanulta ki az asztalosszakmát, amely megmentette őt az elkallódástól.

Táborával és az oktatással ugyanezt szeretné elérni az idejáró gyerekekkel is, akik többségükben a roma társadalomból kerülnek ki. „Szeretnénk megtanítani nekik a munka örömét, a közösségépítés folyamatát, és tartalmasan szórakoztatni őket” – mondja Rostás, aki szerint ma az jelenti a legnagyobb problémát, hogy a segélyeken és egyéb juttatásokon keresztül a gyerek tartja el a szülőt. „Ennek nem így kellene lennie. Nem látják, milyen munkába menni, dolgozni, úgy nőnek fel, hogy nincs előttük semmilyen példa.”A tábort Bognárné Lázár Magdolna vezeti, és több kézművesmesterségre is megtanítják a gyerekeket, Rostáson kívül többek között Plótár János fémipari szakoktató is foglalkozik velük.

A táborba közéleti személyiségek is ellátogatnak, tavaly mások mellett Dobrády Ákos, a TNT énekese és Aáry Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa is tartott foglalkozást a gyerekeknek. „A gyerekek rendkívül szeretetéhesek és szerethetők, mert minden reakciójuk őszinte” – mondja Varga László nevelőtanár. Az itt tanulók még természetesen gondolkoznak a világról. A fiúk általában tűzoltók, rendőrök vagy éppen traktorosok szeretnének lenni. Egy kislány úgy látja, neki mindegy, hogy mi lesz, csak munkája legyen.

A táborban ezzel együtt nagyratörő álmok is születnek: „Csillagász szeretnék lenni, bár édesanyám azt mondja, ebből nem tudom majd eltartani a családomat. Ez tehát megmarad hobbinak. Annyi azonban bizonyos, hogy külföldre szeretnék menni dolgozni” – mondja az egyik kisfiú. Rostás Árpád a Parlament gyűléstermének egészét restaurálta saját találmányával. Külföldi kastélyok munkálataiban vett részt, ahol járt, elismertségre tett szert. Rostás így beszél a tábort megelőző időszakról: „Amikor elmondtam terveimet másoknak, mindenhonnan azt kaptam: bolond vagy, úgyse lesz ebből semmi. Folyamatosan kértem a jó Istent, segítsen létrehozni a tábort. Nem az én erőmből sikerült.”

Küldje el kérdését, üzenetét!

*név:
*email:
*telefon:
*üzenet: